Angi Ágota

„Nincs olyan tudás egy szakmában, amely fölösleges, s minél többet használjuk, annál értékesebb”
Angi Ágotával Kolozsi Edina beszélgetett
Különleges élmény volt a kommunikációs szakmában elhelyezkedett és remekül helytálló szakembert hallgatni, hiszen csodálatos lelkesedéssel válaszolt kérdéseimre, és meggyőzött, hogy hiteles képviselője annak, amit tanult, és amiben jelenleg is dolgozik. Vajon miben rejlik a hitelesség? Ezen interjúból az tisztult le számomra, hogy ha valaki tényleg szereti, amit csinál, az lépten-nyomon meglátszik, leginkább a tudáson, amit felhasznál a mindennapokban.
– Kezdjük az egyetem előtti tanulmányokkal. Hol végezte a középiskolát?
– A Bolyai Farkas Elméleti Líceum intenzív informatika szakán.
– Miért döntött úgy, hogy kommunikáció szakra megy tovább?
– Két évig párhuzamosan végeztem a számítástechnika szakot a kommunikáció és közkapcsolatokkal. A számítástechnikát inkább a szüleimnek a tanácsára, viszont már a líceumi évek alatt kacsintgattam a kommunikáció fele. Úgy gondoltam, ez sokkal közelebb áll az én személyiségemhez, és inkább ilyen téren szeretnék elhelyezkedni. Ez egyetem után be is igazolódott, és azóta is szakmában dolgozom.
– Mivel gazdagodott a képzés alatt, amit most fel tud használni a jelenlegi munkahelyén?
– A kommunikáció és közkapcsolatok szak elég változatos elhelyezkedési lehetőséget biztosított, így az egyetemi évek után több területét is kipróbáltam. Eleinte mint PR-os dolgoztam, utána online marketingesként. Dolgoztam reklámcégnél, projekt menedzserként és elmélyültem a SEO világában. Jelenleg gyereknevelésin vagyok a második kisbabámmal. Az utolsó munkahelyem a BestJobs-nál volt mint marketing manager. Az egyetemi tanulmányaim kapcsán azt említeném meg, hogy akkor is nagyon érdekeltek a gyakorlatiasabb tantárgyak. Kiváltképpen ami PR-ral, reklámmal és marketinggel függ össze, de természetesen mindent, ami kommunikációval kapcsolatos, nagyon jól fel lehet használni ezeken a területeken.
– A munkahelye mellett mennyi szabadideje marad egyéb tevékenységekre?
– Kétélű ez a dolog. Egyrészt ugye most gyereknevelésin vagyok 8 hete a második fiammal, de el tudom mondani, hogy az első babámmal is, amikor gyereknevelésin voltam, akkor is vállaltam projekteket, és úgy alakítottam, hogy a szakmaiság is jelen legyen. Ugyanakkor a munkahelyem mellett is, mindig úgy alakítottam, hogy a gyerekekre is maradjon idő. Fontosnak tartom az egyensúlyt a kettő között; és habár lehet, hogy nem mindenkinek egyértelmű, azért a kommunikáció és marketing is egy olyan szakma, amit folyamatosan tanulni kell és az újdonságokkal tartani a lépést, ezért képezem magam. Bár most a gyerekek mellett inkább olvasok, nem annyira kurzusokra járok, erre is szánok időt. Ezenkívül önkéntes projektekben veszek részt, és van egy cégem bejegyezve –ami most fel van függesztve a gyereknevelési időre –, tehát magán projektjeim is voltak a munkahelyem mellett… úgyhogy elég változatos.
– A Sapientián töltött évekből mi az, amit konkrétan kiemelne?
–Nagyon jó volt a közösség, illetve kiemelném a tanároknak a hozzáállását, és a tanárokkal való viszonyt. Én a kommunikáció mellett elvégeztem a Management-et a Petru Maior-on, úgyhogy jó viszonyítási alapom van, és azt tudom mondani, hogy teljesen más a Sapientiának a légköre. A tanárok is támogatják a kutatást, a fejlődést, és emellett a szabad kezdeményezést. Nagyon tetszett, hogy mi szervezhettünk TDK-t, különböző programokat… ez szerintem más egyetemeken nincs meg.
– Mit javasolna a jelenlegi kommunikáció szakos diákoknak a képzéssel kapcsolatban?
– Azt javasolnám, hogy mindenképp vegyenek részt a gyakorlati oktatásban, és nagy hangsúlyt fektessenek erre. Illetve azt, hogy nyitottak legyenek mindenik tantárgy fele, mert még ha nem is feltétlen a médiában vagy a kommunikáció terén helyezkednek el, a tanultakat fel lehet használni. A kommunikáció mindenhol szükséges, a tárgyalástechnika úgyszintén; sőt a hétköznapokban sem mindegy, hogy miként fogyasztjuk a médiát, vagy miként viszonyulunk reklámokhoz. Gratulálok a döntéshez, hogy a Sapientiát és a kommunikációt választották, és merjenek szakmában elhelyezkedni!