Fülöp Lóránd és Olasz Tamás

Szép sorjában és a tanrenden kívül is

Fülöp Lóránddal és Olasz Tamással Csáki Csilla beszélgetett

 

„We don’t take ourselves, but our work very seriously.” hangzik a szlogen, mellyel Fülöp Lóránd és Olasz Tamás közös cégének, az Aprilrednek a weblapján találkoztam. Amikor a való életben összeülünk és beszélgetünk, rájövök, hogy igazán találó.

Fülöp Lóránd matematika-informatika, valamint kommunikáció és közkapcsolatok szakon szerzett diplomát. „Back up” sztorija pedig az, hogy amikor elkezdett a Sapientián tanulni, három munkahelyen is dolgozott, valamint éppen egy másik egyetemre is járt. Olasz Tamás is kommunikáció és közkapcsolatok szakot végzett a Sapientián. Szakterületei a design, arculattervezés, online-kommunikáció és weblaptervezés. Az Aprilredet 2011-ben alapították.

Mit is jelent az Aprilred kifejezés?

Olasz Tamás: – Gyorsan, nagyon gyorsan történtek a dolgok, amikor létrehoztuk a céget. Már megvoltak a projektek, amiken dolgoznunk kellett volna, de a cég még nem volt sehol. Gyorsan kellett kitaláljuk a nevet, hogy hol lesz a székhely, hol fogunk dolgozni, hogy csináljuk. Ebben a hajszában született meg a név. Mind a ketten áprilisban születtünk, innen az „April”, a „Red” pedig, hogy dinamikus, kreatív, ezt akarta jelképezni.

Hogyan lett az ötletből egy megvalósult vállalkozás?

Fülöp Lóránd: – Ez, amit mi csinálunk, egy viszonylag egyszerűbb megközelítés, azaz mi egy szolgáltatást nyújtunk. Ennél sokkal nehezebb kérdés, amikor valaki kitalál valami újat, egy startup-ot indít, és a nulláról kell indulnia. Nálunk egyszerűbb volt, mert Tamás jött és kérdezte: „Csinálunk céget?” Én mondtam, nem, nem csinálunk és így tovább… De nagyon örülök neki, és köszönöm Tamásnak, hogy „erőltette”.

Hogyan következett a matematika-informatika szak után a kommunikáció szak?

Fülöp Lóránd: – Röviden, nagyon hosszú erre a válasz. Eredetileg politikai tanácsadó akartam lenni, amihez kell matek-infó, hogy tudjak jól gondolkodni, kell kommunikáció, hogy tudjak szépen beszélni, kell jog, hogy ismerjem a kiskapukat, és kell teológia, hogy tudjak hatni az emberekre. Az első kettő után kifulladt a dolog. Számomra teljesen egyértelmű volt, hogy nem egy szakterületen szeretnék mozogni. Többmindenbe szeretek belekezdeni és lehetőleg be is fejezni azokat. Indult a kommunikáció szak, számomra nem volt kérdés, hogy jövök. Számomra nincsenek is ilyen távol egymástól, később vicces volt, mert mondták, hogy én vagyok a legjobb infós a kommunikációsok közt és a legjobb kommunikációs az infósok közt. Tényleg van egy ilyen előnye az interdiszciplinaritásnak.

Tamás, mitől marad kreatív egy kreatív igazgató?

Olasz Tamás: –Igazából ezen még nem gondolkoztam. Ez talán automatikusan kialakul az idők során. Mindig új megoldásokat keresek, ez is egy jó módja annak, hogy az ember az agyát eddze. Követem a hasonló szakmákban dolgozók munkáját, ilyen kreatív szakmákban nem tudod megtenni azt, hogy ne merítsél ihletet egy kicsit innen, egy kicsit onnan. Ha látsz egy jó ötletet, akkor megnézed, hogy vajon miként csinálták, s hogy vajon be tudnánk-e építeni mi is a munkafolyamatunkba. Ezenkívül igyekszem minél többet utazni. Új városok felfedezése, új kultúrák, emberek megismerése mindig frissítően hat a kreativitásra.

Mi az a fő jellemző, amivel egy jó kommunikációsnak rendelkeznie kell?

Olasz Tamás: – A diplomáciai készséget emelném ki, de szerintem ez nem csak a kommunikációsokra érvényes, viszont kommunikációsokra kiemelten, amikor különböző problémákat kell megoldani.

Fülöp Lóránd: – Az alkalmazkodást mondom elsőnek, azt kell megérteni, hogy egyetemen kapsz egy alapot, majd amikor kikerülsz a „nagyvilágba” vagyis abba a közegbe, ahol dolgozni fogsz, ott fogod megtanulni a szakmát. Vannak alapszabályok, de mindenhol egy kicsit másak az elvárások. Az alázatos ember, aki annak ellenére, hogy valamit megtanult, tudja, érti, hogy másképp is mehetnek a dolgok.

Mit üzennétek az elsőéves éneteknek?

Fülöp Lóránd: – Azt üzenném én az elsőéves énemnek, hogy azért volt jó úgy, ahogy jártam, mert közben tudtam azt csinálni, amit szeretek, de maradtak ki olyan dolgok, amiket nehéz bepótolni. Tehát azt üzenem neki, hogy szép sorjában mindent.

Olasz Tamás: – Azt üzenném, hogy járjon el minden órára, amire csak lehet, de nem kell olyan komolyan venni. Ne vegye komolyan csak azokat, amik igazán érdeklik, mert nincs olyan, hogy minden érdekli. Ami nem érdekeli, azon épp, hogy teljesítsen, de inkább az extrakurrikuláris tevékenységek felé orientálódjon. Abban a közegben tudja az ember megtalálni magát, azokat a hasonló gondolkodású embereket, akikkel valami vagányat létrehozhat.

 

(2018. november)