Trella-Várhelyi Gyopár

„a nap minden percét maximálisan kihasználni”

Trella-Várhelyi Gyopárral Szeredai Tamás beszélgetett

A szakmai gyakorlatom során, amit az ETV-nél végeztem, találkoztam Gyopárral, aki PR-referensi munkakörben dolgozik. Munkájáról, de egyetemi éveiről is nagy lelkesedéssel beszélt, és örömmel emlékezik vissza az egyetemen szerzett élményeire.

 

Mit szeret az ETV-nél végzett munkájában?

– Az ETV-nél PR-referensi munkakörben dolgozom, a PR-ért és az online kommunikációért felelek. Korábban is ilyen munkakörben dolgoztam, és már  az egyetemi évek alatt is ilyen munkakörben voltam érdekelt. Az egyetem segítségével a kommunikációs szakmát mindkét oldaláról megismerhettem, hiszen az egyetemi évek során belekóstolhattam a PR-munkába és sajtós tapasztalatokra is szert tehettem. Munkahelyemen a sajtóorgánum termékeit kell népszerűsítenem, azaz a híreket, a műsorokat kell minél vonzóbban a célközönség felé irányítani, hogy ezáltal több nézőt tudjon a TV maga mögé felsorakoztatni. Azért szeretem ezt a munkát, mert egyrészt óriási kreativitást és rugalmasságot igényel ez a fajta munka, nincs két egyforma nap, egyáltalán nem unalmas, hiszen minden nap új és új tartalmakkal találkozom, amelyeket közölnöm kell a célközönséggel.

Miért választotta a kommunikáció és közkapcsolatok szakot? Melyik az az élmény, ami legjobban megmaradt?

Már a líceumi évek alatt nagyon szeretettem szervezkedni és egy diákközösség tagja lenni. Egy egyetemi feladat során, amikor azt kérték a szaktól, hogy mindenki írja le, az egyetem után hol szeretne elhelyezkedni egy kisebb esszé formájában, én akkor már tudtam, hogy rendezvényszervezéssel, illetve közkapcsolati munkával szeretnék foglalkozni a továbbiakban.  A líceumi pörgő világból átcseppentem a Kommunikáció és közkapcsolatok szakra, hamarosan tagja lettem az egyetem hallgatói önkormányzatának, ezen belül a kulturális bizottság tagja, majd a vezetője lettem. Ez lehetőséget adott arra, hogy rengeteg szervezési munkában részt vehessek. Legjobb élményem az egyetemi évek alatt az volt, amikor a vezetőség a diáksággal együtt összefogott és gyűjtést szerveztek az egyetemi kampusz megépítésére. Amit ebből kiemelnék, az az, hogy itt nem 10–20 emberről volt szó, hanem a diákság nagy része magáénak érezhette a kampányt.

Annak ellenére, hogy a PR-t jelölte meg célként, mégis újságíróként, sajtóban kezdte. Miért?

Másodéven azt gondoltam, hogy mindamellett, hogy nem ezzel szeretnék foglalkozni, jó lenne ezen a téren is tapasztalatot szerezni. Ragaszkodtam valamilyen munkához még az egyetem mellett, így kerültem be a sajtósok körébe. Első munkahelyem az egyetemi évek alatt a TTM televíziónál volt, ott kaptam egy hírszerkesztői állást. Innen átkerültem a Vásárhelyi Hírlaphoz, majd innen kerültem kollégáim segítségével a Marosvásárhelyi Rádióhoz, ahol 2006-tól 2018-ig hírszerkesztőként és bemondóként dolgoztam. Az életemben az egyetem elkezdésétől egymás mellett futottak a szálak egymással párhuzamosan, ami több tapasztalatszerzést tett lehetővé, majd több munkavégzést. Olyan személyiséggel rendelkezem, aki szereti a nap minden percét maximálisan kihasználni.

Ha továbbiakban váltana szakmailag, akkor milyen irányba menne tovább?

Úgy gondolom, hogy az életemben ez a munkahelyváltás nagy előrelépést jelentett. Nem feltétlenül szeretnék munkahelyet váltani, de ha erre kerülne sor, akkor biztos a szakmán belül maradnék. Nem szeretnék ebből a körből kimozdulni, tehát maradnék vagy PR vagy sajtó munkakörben.

Mit ajánl a mostani kommunikáció szakos hallgatóknak?

Azt tudom ajánlani, hogy legyen nyitott a diák arra, hogy gyakorlati tudásra tegyen szert. Tisztában kell lenni azzal, hogy ez nem egy pénzes szakma, amiben mi mozgunk, a szakmai tudást, tapasztalatokat viszont értékelni fogják.  Hallgatóként tehát többféle szakmát is próbáljanak ki, mindent, amire csak lehetőségük van. Marosvásárhelyen ezen a szakterületen minden megtalálható, bevállalósnak kell tehát lenni, el kell lesni a kollégák munkáját. A PR-re, reklámra, marketingre egyre nagyobb szükség van, tehát komolyan kell venni a szakmai gyakorlatokat, és minden tudást el kell sajátítani, amit csak lehet.